Óriás lépcsőkön a Kihalt Hegységben (Totes Gebirge)

Zoli nagy lelkesedéssel tért vissza a mászáshoz, és ismét egy érdekes utat nézett ki: ezúttal a Totes Gebirgében. Első ránézésre is ígéretesnek tűnt a ‘Lauf, Forrest, Lauf!’ út (14 kötélhossz, 6-os), így minket sem kellett sokat győzködni ehhez a hétvégi programhoz. Nem bántuk meg: függőleges letörésekkel szabdalt, hatalmas ferdén álló sziklarétegeken mászhattunk. Igazi alpesi hangulatban volt részünk, egy nem túl nehéz, élvezetes útban.


Az esős idő miatt kétszer is elhalasztottuk az indulást, de harmadjára nekivágtunk az 5,5 órás útnak (Zoli, Peti, Eszti és Ádám). Elég későn értünk az Almsee tóhoz, így nem volt alkalmunk a házban költekezni, csak az autó mellett, a csilagos ég alatt dobtuk ki hálózsákjainkat.



A körülöttünk sorakozó szikla-piramisokat csak másnap hajnalban láttuk meg. Majd 1000 méter szintet gyűrtünk le a beszállasig, amit hamar meg is találtunk a falrajz alapján (Eszti szúrt ki egy jellegzetes pikkelyt). Az első hosszban pár méternyi 5- betét van, a 3.-ban egy szép 5-ös piaz (az a bizonyos pikkely), nagyrészt viszont kényelmes reibungtábla (3-as). Ez jellemző az út egészére is: nagyobbrészt szabályos ferde táblákon halad, amit helyenként függőleges betétek tesznek lépcsőzetessé. A biztosítás a reibungos részeken ritkás, de elegendő, a nehezebb szakaszokban korrekt (2009-ben újították fel az utat). A falkönyv tanulsága szerint nem gyakran mászott út: idén a mienk volt az első bejegyzés, de 2009 óta is csak a hatodik!


A hosszú kötélhosszak miatt azért egy-két eltévelyedéssel is színesítettük a haladást – én egy sétálós részen túlmentem, és teljesen kikerültem a 12. hosszt (egy 6-ost)… Egyre jobban kitárult a kilátás, aztán már csak két hossz volt hátra: két hossz csodaszép, szabályos reibungtáblán -- 5-ösre írták, de gyorsan fel lehetett ‘sétálni’ rajta. Zoli és Peti már póló nélkül sziesztáztak a csúcson, ettől Eszti is új erőre kapott. Egy barkácsolt fa kereszt jelzi a Zwölferkogel csúcsát (2099 m).


Estére nem tértünk vissza az autóhoz, a Pühringerhütte-ben éjszakáztunk, úgyhogy még jó pár óra túra várt ránk a kihalt karszt fennsíkon keresztül. Víz nem sok van errefelé (leginkább csak hó formájában a víznyelők mélyén), éles kő annál több, Eszti bakancsának le is vált a talpa. A háznál kötelező folyékony ásványianyag pótlással zártuk a napot. Vasárnap ismét túráztunk, hiszen még vissza kellett ereszkednünk a parkolóig, ezúttal létrákkal tarkított túristösvényen. Egy darab mészkövet innen is hazahoztunk a leendő sziklakerthez.