Miután a zord idő lekergetett minket a Piz Palü oldalából, meg sem álltunk a Garda-tóig. Azt reméltük, itt nyári meleg fogad majd minket - szeptember elején ez nem is különleges vágy :) Nem csalódtunk, hiszen az Arco-i kempingből mind a négy ott töltött nap során kellemes túrákat tettünk.
Csak semmi komoly nagyfal, nem vágjuk kemény fába a fejszét, könnyedség és szórakozás - ez volt a mottónk.
Ennek hangulatában első napra, akklimatizációs céllal egy tanulóutat szemeltünk ki a Lastoni di Dro falán, amely egy szép nagy sima tábla, már az autóútról hívogat. Letettük a Kisautót a szőlőföld szélén, s felsétáltunk a falhoz. Gyengébbek kedvéért egy feliratos követ is találtunk az ösvényen: "Via dei Ciclamini". 8 kötélhossz, III-V nehézségi fokozatban. A kulcs a negyedik hossz, amely egy nyílegyenes vonalat követve (csillogó nittekkel) halad felfelé a nem túl meredek reibung táblán, ötösért. Igazi GENUSS volt (csupa nagybetűvel!), nagyon élveztem a mászást és könnyebbnek is éreztem ötösnél. A többi hossz is kellemes, csupa oldott forma, csodaszép kompakt mészkő. A lejövetel már nem tetszett annyira, pedig fontolgattuk egy második út meghódítását (egymás mellett négy hasonló út vezet a falon), de emiatt inkább úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk újra a meredek csúszós erdei talajon lefelé bukdácsolni. Helyette felfedeztük Arco belvárosát és egy hangulatos pizzériában megünnepeltük a házassági évfordulónkat :D
Második napon a völgy egyik szimbolikus falát látogattuk meg, persze annak csak a bal széléig merészkedtünk, mert a központi utakat túl komolynak gondoltuk az üdülős hangulatunkhoz. Parete Zebrata a fal neve, Gino Gianna pedig az utacska. Mindössze négy kötélhossz, 4a nehézség. Tényleg komolytalan, felejthető volt, de legalább kényelmes lejövetellel. Hogy feldobjuk a napunkat, elkirándultunk a Garda-tó partjához.
Harmadik nap felébredt bennem a kalandvágy valami nagyobb feladatra, és addig rágtam Ádám fülét, míg beleegyezett a Picol Dain-on kanyargó Orizzonti Dolomitici mászásába. 11 kötélhossz, a kulcsa egy 5b tábla, a többi hossz 3a-4a-5a. Csodaszép út, viszonylag stabil kőzeten, nittekkel ellátva. A beszállás pedig maga az álom, egy métert sem kell felfelé caplatni meredek ösvényeken, hiszen a sziklafal és a patak között van egy kavicsos út, ami egy kapuban végződik a gátnál, el sem lehet téveszteni. Itt az előttünk mászó partik példáját követve a kőkerítés tetejét is "meglépve" küzdöttük fel magunkat az első nehézségeken. A Dolomitokig sajnos nem láttunk el, de a kilátás elég pazar volt enélkül is, s az út szépsége elültette a fejemben a bogarat, hogy egyszer a szomszédos, ámde egy fokozattal nehezebb Amazzonia-ért is vissza kell jönnünk!
Utolsó napunkon újra egy nullaméterszintemelkedős beszállást vettünk célba, ezúttal a kempinghez egészen közel, a Parete di San Paolo falon a Via Nereidi utat másztuk. Mindössze négy kötélhossz, IV-V+, az első hossz a fák árnyékában egy rámpán kanyargózik, de aztán kinyílik itt is a látóhatár, s szemben csodálhatjuk az első nap mászott reibungtáblát! Mivel nagyon hamar visszaértünk a kocsihoz, de már nem terveztünk több mászást, ismét egy kis nyaralós programot rögtönöztünk. Átváltoztunk mászóból kulturistává, megcsodáltuk a sziklafal tövébe vésett régi kis remetelakot és kápolnát, majd felautóztunk a Garda-tó kevésbé ismert kistestvéréhez, a Lago di Cavedine-hez, s megmártóztunk a 15 fokos kristálytiszta vízben, miközben a szörfoktatók és tanoncaik neoprén gúnyában vitorláztak körülöttünk :)
Aki egy laza, nyaralós programra vágyik, semmiképp se hagyja ki ezt a környéket! Főleg, hogy könnyebb, jól biztosított utakból is akad azért néhány a sok-sok nehéz, "csakhaladóknak" mászások mellett.
Eszti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése